Miután kivívták, így jövőre is a másodosztályban maradhat a csapat, Révész Bálintnak viszont már elege lett néhány szurkolóból. „Takarodjak, de fizessem ki a milliós büntetéseket helyettük” – mondta el a tulajdonos.
Pótvizsgára kényszerült a Nyíregyháza Spartacus, az osztályozón pedig sikerült legyőzni a Veszprémet, így az NB-II-ben maradt a Szpari. Ünneplésről szó sem volt a lefújás után, nem is lehetett mit ünnepelni. Sokkal inkább megkönnyebbült arcokat lehetett látni az öltözőben, és a lelátókon. Révész Bálint, a klub tulajdonosa sem rejtette véka alá, hogy sokkal többet várt az idénytől.
– Gondolom a szurkolókhoz hasonlóan csalódott.
– Ez nem is kérdés. Jobb eredményt vártam a csapattól, arra pedig nem is gondoltam az idény előtt, hogy a kiesés elkerüléséért fogunk harcolni. Hálát kell adnunk az Istennek, hogy bennmaradtunk! De szakmai értékelést én nem adhatok, a pályán a játékosok futballoztak, a felkészítésért a stáb felelt, a magam részéről minden feltételt igyekeztem a munkához biztosítani. Épp ezért vagyok csalódott.
– Milyen tanulságokat lehet levonni a szezonból?
– Hogy nagyon sok a képmutató ember! Látszólag a csapat mellett állnak, de a valóságban alig várták, hogy elbukjunk. Hogy az internetes oldalakon folyamatosan rágalmazni és szidni másokat néhány embernek ma már természetes. Nekem nem az. Szívesen vitázok bárkivel személyesen, de manapság a képedbe mosolyognak, majd pár perc múlva anyáznak a Facebookon.
– Vagy a meccsen…
– Igen, az utolsó meccsen az MLSZ ellenőrének jegyzőkönyve szerint tízszer kiabálták az ultrák szektorából, hogy takarodjak, egy felirat társaságában. Ha így gondolják, szívesen megteszem! Ha a szurkolók megkeresnek és létrehoznak egy egyesületet, ingyen átadom nekik a klub működtetését. 350 gyerekkel, kislányokkal, a felnőtt csapattal, 30 dolgozóval együtt. Esküszöm, szurkolok majd nekik, és ha eredményesek, ott fogok állni a lelátón, és tapsolok. Egy feltételem van csak, hogy tíz évig működtetniük kell a klubot!
A szurkolók szerint van aki átvenné a Szparit…
– Én is olvastam több emberről is. Az elmúlt években soha nem került szóba a Spartacus eladása! Nem is kerülhetett, mert egy üzlet csak úgy jöhet létre, ha van vevő is. Na vevő az nincs, és soha nem is volt! Én minden egyes támogatásból kapott forint mellé még öt forintot hozzáteszek a saját vagyonomból. Ki az, akinek ez megérné? Senki! Én sem azért csinálom, mert ez jó üzlet, hanem mert 13 éve megkértek, hogy segítsek. De ha a szurkolók azt akarják, hogy eltakarodjak, akkor elköltöm másra a pénzt, a szép új stadionunk pedig ott áll majd üresen. Ha egyszer eladom a Szparit, én leszek az, aki bejelenti. Megtehettem volna, hogy kiszállok akkor, amikor az NB-III-ba száműztek minket jogtalanul, vagy a covid járvány alatt, amikor sorra vonták meg a cégek a támogatásokat, mert örültek, ha életben maradtak. Én nem tettem! Sőt, mivel a Városi Stadion építése zajlik, plusz költségeket jelentett számunkra máshol a bérleti díj, az állandó utazás, vagy éppen a szurkolói busz, melyet ingyen biztosítunk. Félre ne értsenek, nem várok hálát vagy köszönetet, nem várom, hogy szeressenek, főleg nem egy ilyen év után, viszont amit néhány ember megengedett magának a bajnokság végén, az nálam már nem fér bele.
– Mire gondol?
– Az ultrák közül többen jelezték, hogy közöttük is ellentét van néhány ember viselkedése miatt. 8-10 fő viszont nem fogja elrontani a jövőben a többiek szórakozását, ők csak a balhé miatt jönnek ki a meccsekre. Normális, hogy 19 éves játékosunkat megfenyegetik, hogy elvágják a torkát? Hogy még ki sem jönnek az öltözőből, már szidalmazásáradat zúdul rájuk? Hogy rászólnak másokra, akik megtapsolják a fiúkat? Hogy komoly anyagi kárt okoztak a klubnak a Békéscsaba vagy a Diósgyőr elleni meccsen történtek miatt? De az persze számukra természetes, hogy miközben én takarodjak, fizessem ki helyettük a milliós büntetéseket! Ez ellen biztosan fellépünk majd a következő évben, szerencsére ma már könnyen azonosíthatók azok, akik így viselkednek. A jövőben ezt Szpari meccsen nem fogják megtenni, ezt garantálom! Pedig amikor leültünk arról egyeztetni, hogy visszatérnek szurkolni, akkor minden kérésüket teljesítettük. Aztán három meccsel később már balhéztak. Szerencsére többségben vannak azok, akik tisztességesen szurkolnak, nekik köszönjük, és rájuk a jövőben is számítunk!
– Visszatérve a csapatra, mennyire befolyásolta a teljesítményt, hogy mindig albérletben kellett játszani?
– Ezt tudtuk az elején, hogy nem lesz könnyű. De hogy ennyire nehéz lesz, arra senki sem számított. A szakmai stáb tudná megmondani, hogy mennyit számítottak a balkáni körülmények, azt viszont én is láttam, hogy kifizetem az edzőpályák után a bérleti díjat, majd a csapat egy sorsdöntő meccs előtt a Volán pályán a kapu mögött tréningezik, mert esett az eső, és a fenntartó NYÍRVV nem engedte őket a pályára. Vagy Örökösföldön a második csapat meg az utánpótlás májusban még műfüvön játszott – ami napos időben akár 40 fokosra is felmelegszik – mert a város cége nem engedte használni a füveseket. Ez a csapat amikor pályára lép, Nyíregyházát képviseli, nem az én cégemet, nagyobb segítséget várnánk.
– A bennmaradást végül kiharcolta a csapat. Most hogyan tovább?
– Mivel számunkra két héttel hosszabb volt a szezon, így hátrányban vagyunk a tárgyalások ügyében, de már folynak az egyeztetések. Rövidesen bejelentjük, kikkel vágunk neki a következő idénynek. Egy biztos, nyugodtabb bajnoki hajrát szeretnék! És az is biztos, ha a következő idényben is ilyen szintű „szurkolással” szembesülök néhány embertől, részemről az lesz a Nyíregyháza Spartacusnál az utolsó év.
Szöveg/fotó: Nyíregyháza Spartacus
